Portugália.
Véletlenül sem szeretnék turista-útikönyv szerkesztésbe kezdeni, sem történelmi vagy szociológiai áttekintésbe Portugáliáról, ezért csak azokat az általunk praktikusnak gondolt dolgokat írom le az országról és a portugálokról, ami a Caminoval kapcsolatban hasznos lehet.
Először is Portugáliában meleg van, nagyon meleg. Ezt vegyük figyelembe, amikor összepakolunk (naptej, kalap, stb). Infrastrukturális szempontból az ország teljesen nyugat-európai színvonalú. A csapvíz iható (habár borzasztó ízű), áram van mindenhol, nagybolt, kisbolt, busz, vonat, taxi, stb.
A boltokban hasonló árakkal találkozhatunk, mint Magyarországon, bár a zöldség-gyümölcs nagyságrendekkel olcsóbb, mint itthon. Az éttermekben és bárokban már picit más a helyzet, egy olcsóbb helyen vidéken is 8-10 Euró egy főétel, ital nélkül természetesen. Egy sör kb 1-2 Euró. Természetesen nagyobb városokban az árak jóval magasabbak. A portugál pékségek/cukrászdák zseniálisak, a legtöbb sütijük 1-2 Euró a drágább helyeken is.
Az orvosi ellátásról és a tömegközlekedésről nem nagyon tudunk mit mondani, egyiket sem igazán kellett igénybe vennünk (szerencsére).
A portugál emberek pedig egyszerűen fantasztikusak! Az ott töltött idő alatt semmilyen említésre méltó negatívumot nem tapasztaltunk az emberek részéről. Nagyon segítőkészek, vidámak és nyitottak. Sokszor maguktól is felajánlják a segítséget, ha látják, hogy szükség van rá (például ha az ember tanácstalanul álldogál egy kereszteződésben). Sok esetben még olyan segítséget is kaptunk, ami kifejezetten az illető anyagi érdekei ellen szólt (például másik szállásra küldött, mert az zarándokoknak jobb volt).
Az egyetlen probléma a nyelv. Az emberek, főleg az idősebbek és főleg vidéken, nem nagyon beszélnek angolul. Közepes spanyol tudással el lehet boldogulni közöttük, de gördülékeny társalgásokra azért ne számítsunk (a portugál kiejtésben borzasztóan eltér a spanyoltól). Én egy icipicit beszéltem portugálul (tényleg a lehető legminimálisabbat), és így viszont kitűnően el tudtam boldogulni velük. Melegen ajánljuk a Duolingo nevű honlapot, ahol az ember ingyen és bérmentve tanulhat különböző nyelveket. A portugál nyelv is elérhető (közvetítőnyelv az angol), én innen szedtem fel az ilyen-olyan portugáltudásomat.
A Portugál Út.
Szerintem (bár előtte csak az Északi Utat csináltam meg), ez az út egy kicsit kakukktojás a többi között. Aki ezt az utat választja, az egy kicsit más élményben fog részesülni, mint a többi úton. Legalábbis a Lisszabon-Portó szakaszon mindenképp. Sajnos Portugáliában nem közismert, hogy Lisszabontól is van El Camino. A helyiek általában azt hiszik, hogy a nagyrészt azonos útvonalon futó Fatima zarándokutat járja az ember, szóval ne lepődjünk meg, ha itt ott furán néznek ránk.
Nagyobb probléma (vagy nem feltétlen probléma), hogy emiatt kicsit nehezebb dolga van a zarándoknak, mint a többi úton.
Kevés a rendes zarándokszállás, nincsenek ingyenes térképek, szálláslisták, kilométer-táblázatok, mint például az Északi Úton. Sokszor, ha megkérdezzük, hogy merre is megy itt a Camino, az embereknek fogalmuk nincs, hogy miről beszélünk (főleg, hogy a camino szó simán csak utat is jelent). Ugyanakkor ez kalandosabbá is teszi az utat, nem kapjuk annyira készen, mint a népszerűbb utakon.
A lisszaboni bazilikában például a Credencialon (zarándokútlevél) kívül semmit nem kaptunk a regisztrációkor. A nő még azt sem tudta megmondani, hogy hol szálljunk meg aznap vagy, hogy pontosan merre is kéne indulnunk Lisszabonból. Mondjuk, ez egy kicsit dühítő volt. Aki szeretne kagylót a táskájára, az ne számítson rá, hogy Lisszabonban tud szerezni. Célszerűbb talán előre megvenni, mondjuk a Magyar El Camino Egyesületnél. Mi Portóig nem is tudtunk kagylót szerezni.
Amire semmiképp sem lehet számítani, az a tömeg. A Portó előtti szakaszon elég kevés a zarándok, Portóig összesen kb. tízzel találkoztunk, sokszor teljesen egyedül voltunk este a szállásokon. Ennek előnye, hogy nincs versenyfutás a szálláshelyekért, viszont egy idő után hiányozhat az embernek a társaság (mondjuk ez habitus kérdése). Akik teljesen magányos átszellemülésre vágynak, azoknak melegen ajánljuk ezt az utat. Akik nagy közös esti zarándokmulatságokra, azoknak pedig kifejezetten nem. Ezt mindenki döntse el magában.
Portó után jelentősen megváltozik a helyzet, hiszen a Portó-Santiago szakasz a második legnépszerűbb útvonal. Itt már rengeteg a zarándok, rengeteg az albergue (zarándokszállás). Aki továbbra is nyugalomra vágyik, annak célszerű a parton futó utat választania. Ez szintén hivatalos út, szállásokat és felfestéseket ugyanúgy találunk eleget sőt, a helyzet még jobb is, mint a Portó előtti szakaszon. Ez az út Santiago előtt 3 etappal, Redondelanal kapcsolódik vissza a "főútra" és összesen egy nappal hosszabb annál. Majd írunk róla részletesen.
A felfestések elég jónak mondhatók, viszonylag újak. Ne lepődjünk meg, ha időnként nem nyilak, hanem egyszerű sárga szigetelőszalag-darabok jelzik az utat (főleg Lisszabon után). Azért legyünk óvatosak, figyeljünk oda nagyon!
Technikailag ez az út nem nagyon különbözik a többitől. Sajnos sok az aszfalt. A táj elég szép, sok látnivaló van az út mellett, és kifejezetten jópofa kisvárosokat is érintünk. Ezeket érdemes bejárni (Coimbra és Tomar különösen jó helyek!).
