Mindenféle hasznos info, ami nem fért bele a többi kategóriába

Ebbe a bejegyzésbe néhány olyan apróságot gyűjtöttünk össze, amit hasznosnak ítélünk, de a többi blogon/oldalon nem nagyon beszélnek róla. Ezek nem feltétlenül specifikusak a Portugál útra.

A bejegyzés végén lesz pár hasznos link is.

Először is az ágyi poloskák. Spanyolul chincha (csincsa), angolul pedig bedbug a becses nevük. Erről valamiért sehol nem írnak semmit, pedig viszonylag fontos lehet. Sajnos időnként kitörnek ilyen poloskajárványok a Caminon. Ezeket a kis dögöket a zarándokok hurcolják szállásról szállásra, sajnos úgy, hogy valószínűleg nem is tudnak róla. "Szerencsére" a petéik elég sokáig életképesek, gyakorlatilag mindenféle környezetben, úgyhogy ez is segíti a terjedésüket. A jó hír az, hogy túl sok mindent nem lehet ellenük tenni. Se megelőzésként, se utólag. De azért pár apróságot leírok. 

Ha nagyon lelkesek vagyunk, lecsekkolhatjuk a kiválasztott ágyat a szálláson, de nem sok esély van rá, hogy észrevesszük őket, mivel csak éjjel jönnek elő. A csípést magát nem érezzük, sőt az első nap is viszonylag tűrhetőek a csípések helyei. Azonban a második napon elkezdődik a pokol. Ez főleg non-stop vakarózásban merül ki, elsősorban éjjel (persze, mikor máskor). Biztos, ami biztos a vakarózás csak fokozza a viszketést. Különböző allergiás kenőcsökkel, nagy mennyiségű kalciummal és hideg vizes borogatással enyhíthetjük a tüneteket. A napsütés, dörzsölődés és úgy általában a meleg pedig nagyon rossz. Körülbelül három-négy nap az igazi szívás, de a csípések helye nekem még egy-két hónappal később is látszott. 

Az igazán rossz hír viszont az, hogy vígan haza is szállíthatjuk a kis dögöket. Ha egyszer a házba kerülnek, akkor adjuk el az ingatlant, esetleg gyújtsuk fel. (Najó, ki lehet őket irtatni szakemberekkel, rengeteg pénzért. Állítólag.) Ha poloskákra gyanakszunk, akkor azonnal  mossuk ki az összes cuccunkat a lehető legmagasabb hőfokon. Kétszer. Aztán szárítógép. A "legfertőzöttebb" cuccokat (hálózsák, alvóruha) célszerű vagy elégetni, vagy bezsákolni és jól elfelejteni őket. Tudom, hogy ez nem feltétlen megoldható, de tényleg borzasztóak ezek a kis dögök. Én sajnos elégettem a hálózsákomat Fisterrában, mert nem mertem kockáztatni, hogy hazahozzam őket. Hazaérve mossuk ki még egy párszor a ruhákat, hagyjuk őket jó sokáig a napon, és mindenféle poloskairtókkal is próbálkozhatunk. Ennek megfelelően azt tanácsoljuk, hogy hálózsákból akkor se hozzuk a legdrágábbat, ha van rá pénzünk, mert fennáll a veszélye, hogy dobhatjuk ki. Ezek a technikai hálózsákok ugyanis nem bírják a magas hőfokot és a vegyszereket. Szóval vagy tönkretesszük vagy kidobjuk/elégetjük. Prevenciós célra ajánlom ennek a cégnek a termékeit, bár nem kifejezetten hálóruhákat árulnak. 

Nem feltétlenül kapjuk meg őket, ha fertőzött szálláson alszunk. Eszti például nem kapta el, pedig csak két ággyal aludt odébb. Nem is feltétlen találkozunk velük az úton. Az Északin például még csak nem is hallottunk róluk egy szót sem. Szóval vagy szerencsénk van velük, vagy nem. Ez sajnos ilyen, de ne vegye el senki kedvét, túl lehet élni őket. Végül egy remek kép rólam és a poloskacsípéseimről:

Egy egészségvédelmi/technikai jellegű tanács: MINDIG legyen nálunk víz. Sajnos előfordul, hogy a terveink nem úgy alakulnak, ahogy kellene nekik. Például eltévedünk, tele a szállás, nincs is szállás, stb... Ezért soha ne kockáztassuk meg, hogy elfogyjon a vizünk. Sajnos gyakran előfordul, hogy nagyon sokat kell menni a következő kútig/csapig/kocsmáig. A vízhiány, azon kívül, hogy nagyon veszélyes, rohadtul demoralizáló is tud lenni. Úgyhogy mindig töltsünk friss fizet az üvegeinkbe, amikor csak tehetjük. Velünk sajnos többször is előfordult az út elején, hogy (térkép híján) fogalmunk nem volt, hogy merre lehetünk, és mennyi van még hátra és nap végére elfogyott a vizünk, mert nem érintettünk települést. Szerintem egyébként víztárolásra a legalkalmasabb egy mezei 1,5 literes PET-palack, mert könnyű, ki lehet dobni, könnyen pótolható és kis helyen is elfér ha üres. Nem érdemes drága kulacsokra szórni a pénzünket. Ezek csak megsérülnek, elvesznek, elkoszolódnak stb stb, ráadásul a saját súlyuk is viszonylag nagy lehet üresen is. 

Szintén fontosnak gondoljuk, hogy kihangsúlyozzuk, hogy a Camino nem verseny. Ugyanolyan zarándok az is aki összesen 200 kilométert tett meg, mint aki oda-vissza lenyomta a Via de la Platat. Mi rengeteg ilyen megszállott, kilométer- és teljesítménymániás arccal találkoztunk az út során, néha még mi éreztük hülyén magunkat, amikor megmondtuk, hogy mi mióta jövünk és mennyit megyünk átlagosan egy nap. Végül aztán mindig kiderült, hogy ezek az emberek vagy buszoztak egy-két napot (amivel egyébként nem feltétlen van baj), vagy teljesen szétment a lábuk és csak szenvedtek. Ennek pedig semmi értelme. Mi egy rendkívül kényelmes 25 km/nap körüli átlagot mentünk. Volt, hogy tízet, volt, hogy negyvenet, de átlagban körülbelül ez a 25 volt a jellemző. Így általában maradt egy kis erőnk nap végén bejárni a várost/falut, ahol éppen voltunk, ami sokat dob az út kulturális mivoltán. Megéri.  

Mi összesen három pihenőnapot tartottunk a 36-ból, de ezeket mind olyan városokban, ahol amúgy is meg akartunk állni egy napra (Coimbra, Porto, Santiago de Compostela). Szerintem az ideális az, ha az ember 7-10 naponta megáll egyet pihenni, kicsit feltöltődni. De természetesen mindenkinek a saját ritmusára van bízva a dolog. Ne érezzük rosszul magunkat azért, mert mások gyorsabbak nálunk és akkor se érezzük rosszul magunkat, ha valamiért "csalni" kell egy-egy napi távot valamilyen tömegközlekedéssel. Előfordul az ilyen, nincs akkor semmi, ha az ember nem utazik erre. Az első Caminom tervezésekor kicsit nagyképűek voltunk, és nagyon szűkre szabtuk az időt. Az út felénél aztán rájöttünk, hogy egyszerűen nem fogunk visszaérni a reptérre időben, ezért kellet csalnunk kétszer egy napnyi távot. És persze előfordulhat bármilyen sérülés vagy betegség, ami miatt "csalásra" kényszerülünk. Van ilyen. Mindig mindent úgy kell csinálni, ahogy nekünk jó.

A biztonságról. Én két Camino után azt mondhatom, hogy a Camino egy teljesen biztonságos valami. Nyilván az emberben van egy kis félsz, amikor nekivág, és ez normális. De én soha nem találkoztam semmilyen rossz szándékkal az utak során, és igazi atrocitások sem értek. Volt, hogy úgy ahogy volt, ott hagytam a fényképezőmet az ágyon a szálláson, akár órákra is. Ez nem feltétlen követendő példa (főleg nem Santiago közelében), de talán jól példázza a hangulatot. Gyaloglás közben sem akadt soha semmilyen problémám az emberekkel. Nem találkoztam útonállókkal, nem akart senki lelőni vagy elrabolni sem. Szerintem semmivel nem veszélyesebb egyedül végigmenni a Caminon, mint mondjuk este tízkor átsétálni a belvároson. 

Aki ennek ellenére is fél egy kicsit, annak azt tanácsolom, hogy a valamelyik népszerűbb utat válassza, elsősorban a Franciát vagy az Északit. Ezeken az utakon elég sok a zarándok, és nem sok esélye van, hogy egyedül maradunk a szállásokon vagy hosszabb időre a nap folyamán. Persze tud egyedül sétálni az ember, ha akar, de társakat is mindig lehet találni. 

Mindenesetre sok készpénzt ne tároljunk magunknál, ami van, azt is osszuk szét kisebb részekre, és tegyük különböző helyekre a táskában. Hasznos lehet még egy spirálos biciklizár, ha boltba vagy valahova be akarunk menni, ahova táskával nem lehet, és nincs, aki vigyázzon rá. Nem nagy súly, de nagyon hasznos tud lenni ebből a szempontból. 

Vigyünk valami olvasnivalót. Tudom ez furán hangzik, meg sok helyen kifejezetten azt írják, hogy ne, de a Portugál úton TÉNYLEG nagyon sok egyedül töltött idő lesz. Különösen esténként a szállásokon. A helyiek nagyon kedvesek ugyan, de magabiztos portugál vagy spanyol tudás nélkül, elég nehéz velük beszélgetni. Ráadásul sok olyan település is lesz, ahol egyszerűen nem lehet mit csinálni fél óránál tovább, mert nincs ott semmi. Aki nem ellenzi zsigerből az olvasást a Caminon, az keressen valami viszonylag hosszú, de kis méretű könyvet (a Száz év magány például kiválóan alkalmas erre a célra), ami már régóta el kellett volna olvasnia, de túl nehéznek találta eddig. Legalább lesz lehetőség átgondolni az olvasottakat. Esetleg vigyünk egy pakli kártyát, ha mást nem pasziánszozni lehet egyedül. Nekünk például egy zseb-backgammonunk volt, és remek döntésnek bizonyult, hogy elvittük.

Számoljunk a hétvégékkel és ünnepnapokkal! Ha általában nem éttermekben akarunk kajálni, elég kellemetlen meglepetés érhet, ha egyszer csak rájövünk, hogy "a fenébe, vasárnap van". Nem egyszer szívattuk meg magunkat ezzel. Ilyenkor, csakúgy, mint itthon, minden zárva van, esetleg egy-egy trafikban tudunk venni ezt-azt, ha szerencsénk van. Az ünnepnapokkal hasonló a helyzet. Ezekre sajnos csak úgy lehet felkészülni, ha előre utánajár az ember, ami sajnos kemény google-kutakodást igényel. Sajnos nem fogok tudni leírni hasznos dolgokat, mert mi sem voltunk elég felkészültek, cserébe nem is jegyeztük fel őket az út során. Érdemes tudni, hogy (főleg Spanyolországban) vannak regionális ünnepek is. Ez kb olyan, mintha lenne egy BAZ-megye napja, amikor BAZ-megyében minden zárva van, mint mondjuk húsvét hétfőn. Spanyolországban elég erős az egyes megyék, tartományok patriotizmusa, ezért gyakoriak a saját kis ünnepek. Szintén tartsuk észben, hogy a spanyolok délután sziesztáznak (a portugálok nem). Ilyenkor minden bezár pár órára és mindenki hazamegy aludni egyet. Se bolt, se semmi nincs ilyenkor.

Ha tehetjük tanuljunk meg pár alapvető dolgot spanyolul és portugálul. Talán a spanyol egyszerűbb és mindkét országban hasznát vehetjük. Angolul sajnos nagyon kevesen beszélnek még a szállásadók közül is, más nyelvekben (az olaszon és esetleg a francián kívül) pedig ne is reménykedjünk. Mindkét nyelv viszonylag egyszerű alapszinten, de nagyon hasznos lehet, ha tudunk pár alapvető kifejezést. Arról nem is beszélve, hogy mindkét nép imádja, ha a saját nyelvükön szólunk hozzájuk. Korábban már ajánlottuk a Duolingot. Ezen az oldalon ingyen és bérmentve (tényleg) megtanulhatjuk mindkét nyelvet valamilyen szinten, és még szórakoztató is. Erre pont jó.

És akkor a hasznos linkek:

A Szent Jakab Baráti Kör közhasznú egyesület honlapja

A Magyar El Camino Club honlapja

A leghasznosabb idegennyelvű Portugál utas oldal. Főleg a szállások hasznosak.

John Brierley oldala

A Via Portus Cale oldala

Random hasznosnak tűnő angol oldal

Az összes Camino útvonalát bemutató oldal

Spanyol busztársaság

Spanyol vonattársaság