concha

concha

2015. február 18., szerda

A szállásokról

Amennyiben viszonylag olcsón/autentikusan akarjuk teljesíteni az utat, akkor szállások fogják a legnagyobb kihívást jelenteni.
Akik voltak már korábban másik úton (Francia vagy Északi út elsősorban), azok megszokhatták, hogy szállást gyakorlatilag minden harmadik faluban lehet találni (néha többet is), viszonylag zarándokbarát áron. A gondot az jelentheti, ha nincs bennük hely, de alternatíva ilyenkor is szokott azért lenni.
A Portugál úton azonban, főleg Portó előtt, gyakorlatilag alig van rendes zarándokszállás. Az első, ténylegesen zarándokok számára fenntartott szállással Santarémben találkoztunk, a negyedik vagy ötödik napon. Ez részben megnehezíti a zarándok dolgát, de megvan a maga szépsége is. Kicsit nagyobb a kihívás, nem kapunk mindent annyira készen a kezünkhöz.

Három alternatíva van a probléma megoldására, ha nem akarunk az utcán aludni.
Az első, hogy befizetünk egy kicsit drágább (15-20 eurótól/fő/éj, néha reggelivel) panzióba vagy (kis) hotelbe. Ezekből szerencsére elég sok van az út mentén, általában elég kulturáltak, tiszták. Ezt az opciót nem is ragozom tovább, viszonylag egyértelmű mindenki számára, aki valaha utazott már életében. Pecséteket majdnem az összes szálláson tudtunk szerezni a credencialba, bár néha csak az amúgy is használt, üzleti bélyegzőjüket pecsételték bele. Ezek mérsékelten dizájnosak és autentikusak, de legalább valami. Időnként ki lehet fogni kifejezetten király szállásokat is. Mi például egyszer (pár nappal Lisszabon után) 15 euróért/fő kaptunk egy egész udvarházat, medencével, saját lakrésszel, óriási kerttel, fürdővel, franciaággyal, konyhával, nappalival és sok sok kutyával. Nem az az igazi zarándok hangulat, de nem mondom, hogy rossz volt. Quinta da Marchanta volt a neve egyébként, ha valakit érdekel. Alkudozni amúgy meg lehet próbálni az egyes szállásokon, nekünk is volt, hogy bejött.
A B-opció, hogy viszünk sátrat. Mint már írtam, nálunk is volt, bár szerencsére egyszer sem fanyalodtunk rá. Jól tud azért esni nap végén egy zuhany és egy rendes ágy, de természetesen ki lehet bírni egy egy napot sátorban, ha úgy van. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy legális a vadkemping Portugáliában, de nem hiszem, hogy ez komoly problémát jelentene. A helyiek pedig iszonyat kedvesek, simán be lehet kéredzkedni a kertjükbe egy éjszakára (szerintünk).
A harmadik, mind közül a legjobb megoldást pedig a tűzoltóállomások (bombeiros) jelentik. Valamiért a Portugál úton kialakult az a szokás, hogy meg lehet szállni az egyszerre mentő/tűzoltó/katasztrófavédelmi állomásként szolgáló tűzoltóságokon. Egy idő után mi már az összes faluban bepróbálkoztunk a tűzoltóknál, hátha. Ha nem is volt lehetőség megszállni náluk, akkor is segítettek valami alternatívát találni. A tűzoltóállomásokon általában ingyen szállhatunk meg (összesen egy helyen kellett fizetni öt eurót), és általában használhatjuk a fürdőt és a konyhát is. Az állomásokon nyújtott "hálók" minősége elég változó, bár igazán rossz tapasztalatunk nem volt. Van hogy van kialakított zarándokszoba, ágyakkal, és volt olyan is, ahol egy nagy teremben le volt hajítva a földre néhány matrac, aztán kész. De mondom, igazán szörnyű egyik sem volt. Természetesen nem tudunk minden faluban tűzoltóságot találni, úgyhogy készüljünk fel a köztes napokra (lsd. első két opció). Ha nem tudunk a nyelvükön, általában az sem baj, a táskákból rájönnek, hogy mit akarunk. Pecsétet ők is adnak. Sajnos Portó után, már nem nagyon lehet tűzoltóknál aludni, de itt már bőven lesznek alberguek cserébe.
Átlagos "háló" egy tűzoltóságon (talán Tomarban)
Portóhoz közeledve egyébként sűrűsödnek a zarándokszállások, bár igazán sokra ne számítsunk. Néha megtévesztő lehet, hogy sima panziók is albergue-nek, tehát zarándokszállásnak hívják magukat (gondolom marketing céljából). Ezek általában nem sokkal olcsóbbak, mint a sima panziók.

Négy szállást szeretnék konkrétan kiemelni a sok közül.
Az egyik a Portóban található donativo (adakozós) albergue/refugio (menedék). Ezt a Via Portus Cale nevű zarándokokból álló szervezet működteti, az élükön egy rendkívül jófej zarándokkal, Abellel. A szállás maga, kicsit odébb van a belvárostól, metrózni kell, de valamit valamiért. A fenti linken szinte minden info megtalálható angolul és portugálul is, amit a szállásról tudni kell. A saját élményeink: tiszta, szép, új. Nagyon jó a konyha, ahol rengeteg alapanyag és kaja áll a rendelkezésünkre (ingyen), de adott esetben közel bolti áron vehetünk is ételt/italt a hűtőből/szekrényből. A szállás maga adakozós alapon működik, tehát annyit dobunk be a távozáskor, amennyit jónak látunk, de használati tárgyakat és ételt is szívesen fogadnak a zarándokoktól (ezt később a többi zarándok használhatja fel). Az albergue-t üzemeltetők nagyon kedvesek, és tudnak angolul is. Érkezésünkkor épp egy grillpartira készülődtek, amire minket is meghívtak, úgyhogy jót kajáltunk és kaptunk remek borokat is. Nagyon készségesen segítettek megtervezni a további utunkat, sőt azt is felajánlották, hogy ha valami gondunk van, csak hívjuk őket, és eljönnek értünk kocsival, ha kell. Ha igazi zarándokélményre vágyunk, semmiképp ne hagyjuk ki ezt a szállást. Ha a parti úton akarunk továbbmenni, akkor különösen ne hagyjuk ki, mert szükségünk lesz a segítségre a parti út megtervezéséhez. Fontos, hogy fel kell hívni őket mielőtt megyünk, mert általában nincs senki a szálláson (számot a fenti linken találunk).
Grillparti a portói albergueben. Kékben Abel a szállás vezetője
A másik Coimbra előtt, egy Zambujal nevű icipici falucskában lévő parókia(szerűség). Na ide akkor se menjen senki ha fizetnek érte! Egy viszonylag dinamikus napot nyomtunk le aznap, és úgy voltunk vele, hogy napközben eldöntjük, hogy elmegyünk Zambujalig, vagy az előtte 3-4 kilométerrel lévő Rabaçalban állunk meg. Mivel Rabaçalban még erőnk teljében voltunk, ezért úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, mert úgy hallottuk, hogy Zambujalban a parókiában lehet aludni ingyen (Rabaçalban valami 15 euró lett volna fejenként). Az első sokk akkor ért, amikor Zambujalba érkeztünk. Ez a falu tényleg nagyon kicsi. A szó legszorosabb értelmében SEMMI nincs itt. Semmi. Se bolt, se kocsma, se semmi. Állítólag néha jár valami kisbusz, ami hoz ezt-azt. Aztán megpróbáltuk előkeríteni az illetékest szállás ügyben, de zárva volt a templom és egyéb infonk nem volt. Végül hosszas szaladgálás, portugál activityzés és kérdezősködés után előszedtünk egy 90+ nénit, aki annak az embernek volt az anyja, akinek a pap távollétében be kellett volna vinni minket a parókiába. Mindegy végül beengedtek, sőt a hasnyálmirigy-műtétjéről is sok mindent megtudhattam volna a néninek, ha beszélem a nyelvet megfelelő szinten. A szállás maga egy, a templom mellett lévő sima ház pincéjében/garázsában volt "kialakítva". Tehát egy igazán redvás és alapjáraton nedves matrac le volt dobva a garázs közepére. De itt még bizakodtunk. A fürdő"szoba" még nem lett volna olyan vészes, ha a zuhanytálcából nem közvetlen a padlóra folyik a víz. Ezzel azt értük el, hogy egy órán keresztül takarítottunk zuhanyzás után. Pap még sehol. Ezután realizáltuk, hogy annyi légy van a helységben, hogy nem lehetett tőlük enni, mert a tányértól a szánkig tartó távon rászálltak a kanálra. Egy darabig csapkodtuk őket, de végül feladtuk. Pap sehol. Végül eljött az este. Nem vagyok egy félős típus ilyen helyzetekben, de valamiért most a kezem ügyébe tettem a késemet, és különböző tárgyakat szórtunk szét a garázsban, hogy ha valaki meg akar ölni, akkor elessen benne. Rejtély, hogy miért, de mindketten valamiért rosszul éreztük magunkat a helyen. Pap még mindig sehol. A sötét elérkeztével eltűntek a legyek, de váltásban érkezett legalább ugyanannyi szúnyog (amúgy nem volt sok szúnyog Portugáliában). 
Végül lefeküdtünk aludni, de ott motoszkált a fejünkben, hogy vajon a pap tudja-e, hogy mi itt vagyunk, vagy éjjel meglepődve kirak minket az utcára? Esetleg ránk parkol a kocsijával hazafelé jövet? Éjszaka gyakorlatilag semmit nem aludtunk, mert állandóan volt valami teljesen megmagyarázhatatlan zaj. Egyszer azt hittük, hogy leszállt egy repülő a templom mellett, valami olyan hangosan zúgott. Aztán még végighallgattuk, ahogy hazaér a pap. Vacsi, zuhany, WC, kis TV,
aztán alvás. Ezt mind végigkövethettük. A hab a tortán az éjszaka közepén a fejünknél motoszkáló egér volt. Mondanom sem kell, hogy viszonylag korán leléptünk és a reggelinket is inkább az utcán fogyasztottuk el. Szóval ide senki ne menjen aludni. Ja a papot azóta se láttuk élőben. 

A "parókia" Zambujalban
Körülbelül 50 kilométerrel Santiago előtt, konkrétan egy Portela nevű faluban van egy kicsi, ám annál hangulatosabb albergue, amit semmiképp nem érdemes kihagyni. Külön előnye, hogy nem a legtöbb útikönyv/leírásban említett állomás, tehát valamivel kisebb a tolongás a helyekért, mint mondjuk Redondelában vagy Padrónban (igen, az út végén már elég komoly verseny van a helyekért). Ezzel a megállóval megtörhetjük a hagyományos felosztást, és egy kis helyzeti előnyhöz juthatunk a versenyben. Az albergue maga elég kicsi, talán 20 ágy lehet, viszont nagyon szép helyen van, viszonylag olcsó (6 Euro) és reggelit is adnak. Azonban nem elsősorban ezért ajánljuk. Az albergue vezetője egy kerekesszékes zarándok (igen, kerekesszékkel zarándokolt), az egyik legkedvesebb és legközvetlenebb hospitalero (szállásadó), akivel az út alatt találkoztunk. Az egész albergue elég modern, állandóan valami nyugis zene szól és a kertből remek kilátás nyílik az erdőre és egy viszonylag rusztikus templomra. Szóval a hangulat nagyon jó. Viszonylag olcsón részt vehetünk az este készülő vacsorában, de ha nem fizetünk akkor sem zavarnak el az asztaltól a saját kajánkkal, végül még kaptunk is a közös kajából. Becsületkassza alapon pedig rengetegféle alapanyagból, kekszből, italból és teából válogathatunk. Este vacsoránál a hospitalerok is velünk esznek és az a szokás, hogy elmondunk együtt egy imát (több nyelven) az előző este itt megszállt zarándokokért. Nem vagyok vallásos, de ez elég hangulatos volt. Szóval mindenkinek ajánljuk ezt az alberguet, mert kicsit megtöri az utolsó napok rohanását és a futószalag-hangulatot.
Chillout Portelában
Mi 2014-ben csináltuk meg a Portugál utat, ami pont a Ferences-rend éve volt. Pontosabban Assisi Szent Ferenc zarándoklatának ötszázadik (asszem) évfordulója. Ennek örömére egy alternatív compostelát (oklevelet) is kiválthattunk a Santiagoban lévő ferences templomban (Convento San Francisco). (Az sajnos nem derült ki, hogy csak ebben az évben működik-e a szállás, bár szerintem nem. Meg kell próbálni. Rajta van a térképen.) De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lehetőség volt a megszállni a conventoban (rendházban) donativo (adakozós) alapon, egyedülállóként Santiagoban. Állítólag szűrik az itt megszálló zarándokokat és mindenki csak egy napot alhat itt, és csak akkor, ha első nap vagy Santiagoban. Mi ebből semmit nem vettünk észre, pillanatok alatt betessékeltek a szállásra vagy 30 embert (volt még hely), és mi végül két éjszakát maradtunk. Konkrét pénzadomány helyett annak is örültek, ha vettünk pár közösségi terméket (teát, kekszet, cukrot, gyümölcsöt, stb) az alberguebe. A személyzet valószínűleg változó, de amikor mi ott jártunk egy nagyon kedves olasz szerzetes és egy spanyol doktornő voltak a vendéglátók. Minden egyes zarándokkal beszélgettek egy keveset legalább, és mindenkiről megjegyezték, hogy honnan jött, de sokszor a nevét is, pedig voltunk egy páran. Mindkettőjükkel jókat beszélgettünk, nagyon kedvesek voltak és nagyon őszintén lehetett beszélgetni velük bármiről. Például, amikor megkérdeztük a szerzetest, hogy ő csuhában csinálta-e meg a Caminot, röhögött és mondta, hogy természetesen nem. Ezen kívül segítettek kezelni a poloskacsípéseimet is (ezeket nem itt szereztem, de sajnos ez benne van a pakliban a Caminon).
Szállásadóink a ferenceseknél
Végül pedig egy nagyon hasznos link, ahol viszonylag up-to-date követni tudjuk a szállásokat, egészen Lisszabontól. Közel 100%-osan megbízhatónak bizonyult. Természetesen angolul és portugálul érhető el. Érdemes böngészni, egyéb hasznos dolgokat is lehet találni az oldalon. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése